Baglyok: Gatyáskuvik

Természetvédelmi státusz

Nem fenyegetett

Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft

Rendszertani besorolás

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)

Osztály: Madarak (Aves)

Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)

Család: Bagolyfélék (Strigidae)

Alcsalád: Surniinae

Nem: Aegolius

Faj: A. funereus

Tudományos név

Aegolius funereus
(Linnaeus, 1758)

A gatyáskuvik (Aegolius funereus) a madarak osztályának a bagolyalakúak (Strigiformes) rendjébe, a bagolyfélék (Strigidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Szigetszerűen Európában, Skandináviában, Szibériában és Észak-Amerikában fészkel. Erdőkben telepszik meg, ahol van megfelelő költőodú és apró rágcsáló. A közép- és magashegységeket kedveli.

Kárpát-medencei előfordulása

Magyarországon kis számban fészkelő, de inkább kóborlóként van jelen. A Zempléni-hegységben 1997-ben költött két pár, illetve a Bükkben volt ismeretes egy meghiúsult költése az elmúlt évekből.

Alfajai

európai gatyáskuvik (Aegolius funereus funereus) – Skandinávia, a balti államok, Szibéria az Ural hegységig

észak-ázsiai gatyáskuvik (Aegolius funereus magnus) – Szibéria az Ural hegységtől keletre, Kamcsatka és Szahalin

mongol gatyáskuvik (Aegolius funereus pallens) – Mongólia, Északkelet-Kína

közép-ázsiai gatyáskuvik (Aegolius funereus sibiricus) – Közép-Ázsia

kaukázusi gatyáskuvik (Aegolius funereus caucasicus) – Kaukázus

Tien-san hegységi gatyáskuvik (Aegolius funereus beickianus) – Tien-san hegység

jakut gatyáskuvik (Aegolius funereus jakutorum)

Aegolius funereus juniperi

amerikai gatyáskuvik (Aegolius funereus richardsoni) – Alaszka, Kanada és az Egyesült Államok északi része

Megjelenése

Tollfülei nincsenek. Testhosszúsága 24-26 centiméter, szárnyfesztávolsága 54-62 centiméter, a testtömege pedig 100-190 gramm. A tojó nagyobb. Csüdje tollas, hogy kis áldozatok ne tudják megharapni. Csőre horgas, színe piszkos fehér. A fiókák egyszínűek sötétbarnák.

Életmódja

Éjszakai életmódú. Kisemlősökre és madarakra vadászik. Éjszaka és nesztelenül cserkészi be áldozatát. Röpte egyenes vonalú. Homogén, vagy elegyes fenyveseket választ költőhelyül, ahol sok apró rágcsálót (pockokat, egereket, cickányokat, peléket), és megfelelő költőodút talál magának. Énekesmadarakat is elejt. A fiatal madarak sokszor nagyobb távolságokra is elkóborolnak, ahol akár költésbe is kezdhetnek, míg az öreg madarak meglehetősen területhűek.

Szaporodása

Fészket nem épít, keres egy megfelelő faodút és oda fészkel. Általában harkályok vájta odúban költ, de elfoglalja a mesterséges odúkat is. Igen korán, már február második felében elkezdheti a költést, melyet az év során megfelelő táplálékkínálat esetén megismétel. A tojó 2-8 fehér tojást rak, melyeken 27-29 napot ül. A fiókák 29-38 nap múlva kirepülnek.