Galápagosi fülesbagoly

Természetvédelmi státusz

Nem fenyegetett

 

Rendszertani besorolás

Ország: Állatok (Animalia)

Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)

Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)

Osztály: Madarak (Aves)

Rend: Bagolyalakúak (Strigiformes)

Család: Bagolyfélék (Strigidae)

Alcsalád: Asioninae

Nem: Asio

Faj: A. galapagoensis

 

Tudományos név

Asio galapagoensis
(Gould, 1857)

 

Szinonimák

Asio flammeus galapagoensis

A galápagosi fülesbagoly (Asio galapagoensis) a madarak (Aves) osztályának bagolyalakúak (Strigiformes) rendjéhez, a bagolyfélék (Strigidae) családjához tartozó faj.
Hosszú időn át a réti fülesbagoly (Asio flammeus) galápagos-szigeteki alfajának tartották. Claus König és Friedhelm Weick német ornitológusok 2008-ban megjelent monográfiájában, (mely az egész családot átfogta) különálló, teljes értékű fajnak nyilvánították. Mivel a faj hazájául szolgáló szigetek több, mint 1000 kilométeres távolságban fekszenek a dél-amerikai kontinenstől a géncsere lehetősége megszűnt. A szigeten élő madarak genetikailag és viselkedésben és eltérnek a kontinentális formáktól, így külön fajjá nyilvánításuk indokolt.

Elterjedése, élőhelye
A faj elterjedési területe kizárólag az Ecuador államhoz tartozó, attól mintegy 1000 km-es távolságban a Csendes-óceánban fekvő Galápagos-szigetekre korlátozódik. Ott a faj elterjedt a legtöbb nagyobb szigeten. Állandóan egy helyben élő faj.
Élőhelyei elég sokfélék, előfordul a szigeteken magasabban fekvő nedves erdőkben és réteken, de az alacsonyabban fekvő száraz tüskebozótosokban és a kaktuszerdőkben is.
A valódi bagolyfélék családjának egyetlen képviselője a szigeteken.

Megjelenése
Testhossza 35 centiméter, így nemének egyik közepesen megtermett tagja. Mint minden fülesbagoly, ez a faj is visel felmereszthető tollfüleket a feje két oldalán. Ezek azonban elég kicsik és egyáltalán nem feltűnőek. Tollazata rozsdabarna, fehér és fekete mintával. Arca jóval fehéresebb, mint a teste többi része.

Életmódja
Többnyire magányos és nappal is szokott vadászni. Többnyire nappali életmódú faj, de ahol nagyobb számban előfordul a galápagosi ölyv, ott inkább éjszakai életmódra tér át, elkerülve a táplálék-konkurenciát.
Egy-egy alkalmas figyelőhelyen (nagyobb lávatömbön, kaktuszfán) várakozik prédára lesve.
Tápláléka a nembeli rokonaitól eltérően elsősorban kisebb testű madarakból áll, mivel ezekből mindig megfelelő mennyiség áll rendelkezésére a szigeteken. A nagyobb szigeteken fő táplálékállatai a Darwin-pintyek közül kerülnek ki. Nagyobb testméretű madarakat is le tud gyűrni, elkapja a kifejlett galápagosi viharmadarat, a galápagosi gerlét és a vöröslábú szula félig kifejlett fiókáit is. A kisebb és közepes méretű tengeri madarak kolóniái a fészkelési időszakban állandó táplálékkal látják el. A különböző viharfecskefajok, mint az Oceanodroma tethys és az Oceanodroma castro kolóniáinak a fészkelőlyukak környékén lesben áll és akkor kapja el a viharfecskéket, amikor azok visszatérnek odúikba vagy azokból épp kifelé repülnek.
A madarak mellett elkapja a szigeteken megtalálható egér és patkányfajokat is. A kisebb leguánokat is legyűri és olykor rovarokat is fogyaszt.

Szaporodása
Az ivarérettség egyéves kortól kezdődik, a költési időszak novembertől májusig tart. A talajra rakja fűszálakból álló fészkét. Ha teheti elrejti fészkét egy nagyobb lávatömb alá, vagy egy fa gyökerei közé.
A fészekaljában 3-4 fehér tojás található, de a legtöbb pár csak kettő tojást rak fészekaljanként. A tojásokon 26 napig kotlik a tojó. Ezalatt a hím látja el őt táplálékkal. A fiatal madarak 5 hetes korukban repülnek ki.   

Forrás:
wikipedia
https://baglyokrol.blogspot.hu/